Manapság egyre több irányból bombázzák a szülőket tanácsokkal, javaslatokkal, ráadásul ezek jó része egymással szöges ellentétben áll. Ember legyen a talpán, aki ezek között őrlődve ki tudja bogozni, hogy gyermekének, családjának mi a legjobb.

Oktatóként egyre többször találkozunk azokkal a kételyekkel, amelyek Bennetek, Szülőkben megfogalmazódnak: Miért “csak” játszunk az órán? És ezzel tényleg tanul a gyermek? Az hogyan lehetséges? Nem elég csak a suliban kezdeni majd, vagy valami olyan módszerrel indulni, ahol kifejezetten “tanulós” módon tartják az órákat? Nem is látszik, hogy tanultak valamit, mert nem mond az első két óra után fejből verset a gyerkőc angolul, akkor most mi van?!

Nem csoda, ha elbizonytalanodtok – cikkünkkel igyekszünk legalább pár kérdésre válaszolni ezek közül, hátha pár kételyt sikerül eloszlatni. Reméljük, segítségetekre lesz.

A Rhyme Time és Jump&Fun módszerekkel kapcsolatosan minden lehetséges fórumon hangsúlyozzuk, hogy ez nem tanulás, hanem nyelvátadás.

Ugyanakkor a gyerekek a foglalkozásokon és otthon is azért mégiscsak tanulnak, de a természetes erősségeiket, tanulási stílusukat használjuk ki ehhez. Való igaz, hogy nem ültetjük le őket kötelezően és nem tanítunk klasszikus értelemben.

Egy Jump&Fun óra vagy egy Rhyme Time foglalkozás nagyon nem úgy néz ki, mint amit néha az ember képzelne. Lehet, hogy időnként nem látszik az óra mögött a módszertani megalapozottság és átgondoltság, a rendszer.

Kezdetben a szülő csak annyit láthat, hogy “random” ugrabugrálunk és játszunk a gyerekekkel, ők meg azt csinálnak közben, ami nekik épp jól esik. Ugyanis amíg a gyerekek nem zavarják az óra menetét súlyosan vagy nem művelnek ön- vagy közveszélyes dolgokat, meghagyjuk őket abban a szabadságban, amire szükségük van ahhoz, hogy hatékonyan tanuljanak és hosszú távon rögzüljenek a tanultak.

Lehet, hogy eleinte ez a tanulás nem látványos, vagy nem tűnik iskolás jellegű tanulásnak, de mégis hosszú távon sokkal hatékonyabb, mint bármilyen más módszer, amit ismerünk.

Minden ember máshogy tanul hatékonyan, ezt már biztosan Ti is észrevettétek a személyes környezetetekben. Előbb-utóbb kialakítunk hatékony tanulási stratégiákat akár öntudatlanul is, a kedvenc tanulási stílusunkhoz alkalmazkodva. Sokszor már egész kis korban látható a gyerekeken is, hogy mi az a csatorna, ahol a leghatékonyabban megy be, dolgozódik fel és raktározódik el az információ.

A kutatók általában 5 vagy 7 stílust különböztetnek meg: vizuális, auditív-szekvenciális, verbális, mozgásos (kinetikus, taktilis) és logikai típus, ezek mellett pedig inter- és intraperszonális tanulási stílusok a fő kategóriák. A következőekben ezekről lesz szó, kiegészítve azzal, hogy a foglalkozásaink során hogyan épülnek be ezek láthatatlan módon az órákba. Arra is igyekszünk majd tippeket adni, hogy otthon hogyan tudjátok felhasználni ezeket a mindennapok során.

Ábrák, képek, rajzok, mind map (elmetérkép), színek, szimbólumok – ezek a vizuális típus legfőbb segítői. A tanultak előhívásakor sokszor a kép jelenik meg először, és aztán ugrik be minden más. Gondoljatok arra, amikor az órákon előkerülnek az állatos kártyák, vagy a színek, vagy a csörgők és labdák színeiről éneklünk, vagy amikor a szülőket arra buzdítjuk, hogy otthon is használják a Baby English Mind Map-ünket, és esetleg készítsenek maguk is hasonlót a számukra legkedvesebb dalokból, tevékenységekből.

A (böngésző) könyvek, sok ábra, képek lehetnek ebben az esetben a nyelvátadás leghatékonyabb eszközei, de azt is idesorolnám, amikor a daloknál a mozgásokat látva szemünk fénye vizuálisan is fel tudja majd idézni a mozdulatokat.

Hallás után tanul a legjobban, hangok, zene, ritmus segítségével. Hangosan felolvasva sokkal jobban megmarad a tananyag később is, sőt háttérzenében sokszor jobban megy a tanulás mint teljes csendben. Rímek és ritmus segítségével könnyen tanul. Ezt talán nem is kell magyaráznunk, a zene és a ritmus, valamint a Jump&Fun órákon a rímes mesék olvasása mind-mind ezt a típust szolgálják, kiegészítve a sok ismétléssel, ami a szülő (és bizony időnként az oktató) számára egy idő után unalmasnak, feleslegesnek hathat, de a gyerekek számára kincsesbánya, hiszen így mélyül el a tudásuk és így maradnak meg hosszú távon is a hallottak (látottak, érzékeltek, tapintottak… De erről később). Amikor arra kérünk Benneteket, hogy otthon is tegyétek be a zenéket a gyerekeknek, hogy otthon is olvassátok, hogy a kocsiban menjen a mese CD ha van CD lejátszó, akkor ezt ezért is tesszük.

Ő az, aki nagyon jól elő tudja adni magát. Jól fogalmaz, és neki a tanultak akkor épülnek be, ha ő is újra elmondhatja, átadhatja, leírhatja őket. Ezzel újra át is éli, érzelmeket is belevisz.

Előad, megbeszél, megvitat.

Az órákon ezért is igyekszünk rávenni mindenkit (ha a Szülő bent van, őt is!) hogy mondja, énekelje ő is a dalokat, válaszoljon a mesével kapcsolatosan feltett kérdéseinkre.

Az egyik legnagyobb öröm számunkra, amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek elkezdenek reagálni, megszólalni, kommunikálni. Eleinte van, hogy magyarul, de ez nem baj, ők valószínűleg így dolgozzák fel a hallottakat és majd menni fog az angolul is, akkor pedig szinte tapsolunk örömünkben.

Emellett ez az oka annak, hogy folyamatosan biztatunk Benneteket Szülőket is arra, hogy otthon is beszéljetek, énekeljetek együtt a gyerekekkel, és ha a gyerekből akárcsak egy dallamfoszlány elindul, azonnal reagáljatok, kapjatok az alkalmon és használjátok ki, mert ez nagyszerű dolog, pláne a verbális típusoknak.

Ehhez segít az óravázlat, hogy képben legyetek akkor is, ha nem voltatok ott az órán és tudjatok azonnal reagálni a gyerekek kezdeményezéseire.

Testén, kezén, tapintásán, bőrén, mozgásán keresztül tanul. A nagymozgások és a finommotorika egyaránt hasznára van a tanultak megjegyzésében. Éli, érzi a dolgokat, megfogja, nagy mozdulatokkal a levegőbe rajzolja, eltáncolja, szaladgálva magyarázza. Sokszor folyamatosan mozog, ami kívülről úgy tűnhet, hogy nem tud egy helyben megmaradni, de számára ez nem is baj. Sőt, az lenne a baj, ha leültetnénk és arra kényszerítenénk, hogy mozdulatlanul próbálja befogadni a tanulnivalót…

Nagyobb korban gyakorlatilag a folyamatos jegyzetelés is egyfajta mozgásos tanulás, vagy amikor elmetérképet készítünk. Mi ezért kapcsolunk mindenhez mozgást. Ezért nem ültetjük a gyerekeket, és ez az oka annak, hogy rengeteg megfogható szemléltető eszközt használunk és hagyjuk a gyerekeket mozogni és matatni, tapogatni, fogdosni a cuccainkat. (vagy lasztikat gurigázunk rajtuk, kezüket megfogva vezetjük őket a mozgásban, stb.) És ezért kérjük, hogy ha Ti is ott vagytok, mozogjatok Ti is, otthon is.

Ez az egész egy jelbeszédként is segítségül lehet, például amikor esetleg a gyereknek nem jut eszébe egy dal vagy egy szó angolul, csak elkezdjük az ahhoz kapcsolt kézmozdulatot vagy mozdulatsort, és beugrik neki! Próbáljátok ki, mi is rendszeresen csináljuk a saját gyerekeinkkel.

Összefüggésekben, rendszerekben látja a dolgokat. Szereti kiemelni a lényeget, rendszerezni a tanultakat, elmetérképbe foglalni azokat. Mintázatokat keres, listákat készít, bizonyít.

Talán pici gyerekeknél kevésbé látványos még ez a típus, de a használt eszközök, memóriakártyák, logikai rejtvények és a dalokban, mesékben elhangzó listák és ismétlések őket segítik a tanultak befogadásában és megőrzésében.

Kisebb-nagyobb, fel és le, hangos és halk ellentétek, számolás, színek és különféle egyéb csoportosítások mind-mind nekik kedveznek, ezt a rendszerező, logikusan átlátó igényüket szolgálják.

És a szülők az óravázlatokat többek között ezért is táblázatos, könnyen használható formában kapják meg, bennük kiemelve a legfontosabb kifejezésekkel (éljenek a listák!).

Van, aki magában tanul szívesebben és olyanok is vannak, akik inkább társasági tanulók. Az intraperszonális típus szeret magányosan elmélyedni és egyedül feldolgozni az anyagot, emellett jobban szereti ő maga megválasztani, hogy mi az, ami érdekli – mások érdeklődési köre kevésbé van rá befolyással. Nagyon el tud mélyedni egy-egy témakörben, szinte szakértői szintre emelkedhet. Nyilván a csoportos órákon is bőven megtalálhatóak ilyen gyerekek is. Valószínűleg ők azok, akik eleinte nem vetik bele magukat ezerrel az órába, csendesen szemlélődnek, de aztán később kiderül, hogy egyébként például rengeteg ízeltlábú fajtát és nevet ismernek, vagy mondjuk az összes munkagépet tudják angolul, mert otthon addig nyúzták Anyát, Apát, amíg utána kellett nézniük… Nekik azért fontos az otthoni folytatás, hogy az ilyen egyedül-tanulós igényük is ki legyen elégítve, majd később a csoportban megcsillanthassák az egyedül megszerzett, elmélyített tudásukat.

Rengeteg könyvünk és az ingyenes könyvajánlónk ehhez is kiváló segítséget nyújt. Elérhető itt. >>>

Ő az, aki csoportban tud igazán jól tanulni. A többiekkel való együtt dolgozás szárnyakat ad, könnyebben dolgozza fel a tanultakat mások társaságában, egymásnak magyarázva, együtt dolgozva, a tanultakat előadva, eljátszva. Fontos tudni, hogy a kisgyermekek nagy része ilyen, és emiatt a magánórák, amit esetleg néhány szülő preferálna, nem járnak olyan sikerrel, mint azok a foglalkozástípusok, ahol sok gyerek játszhat egymással, és utánozhatja egymást.

A csoportos órák és a közösség ezért is hatalmas erő, mert az ilyen típusoknak a társaság adja meg a kellő motivációt ahhoz, hogy tudjanak koncentrálni és akarjanak tanulni. A gyerekekkel ezért is játszunk sokat az órákon, ezért vonjuk őket be, ezért igyekszünk őket minden erővel rávenni arra, hogy vegyenek aktívan részt az órában, együtt.

És az otthoni folytatást se hagyjuk ki: a családi angolozás mellett ezért is hívunk Benneteket a Facebook csoportjainkba és online kihívásokra is, hogy Szülőként se maradjatok ki ebből a jóból, még ha “csak” egy online közösségben is, de mégis meg tudjátok élni a közös tanulás élményét felnőttek társaságában is.

A fentiek alapján talán már jobban érthető, hogy a Rhyme Time és a Jump&Fun órák felépítése nagyon is tudatosan olyan, amilyen. Nem véletlenül hagyjuk a gyerekeket szabadságban, és nem véletlenül az a válaszunk sokszor a szülői aggályokra, hogy “Don’t worry, it’s normal.”

A Jump&Fun módszer 5 alappilléreinek mindegyike kötődik a tanulási stílusok legalább egyikéhez. Az óravázlatok és emellett az oktatók rugalmassága (mely magában foglalja többek között az alkalmazkodást a gyerekek tudásához, energia- és aktivitásszintjéhez és még sok minden máshoz) lehetővé teszi azt, hogy bárki, bármilyen tanulási stílussal jó kedvvel és jó eredménnyel vehessen részt ebben a kalandban.

És az sem véletlen, hogy az otthoni folytatásra is már-már rugdosunk Benneteket, mert a heti fél óra nem tud mindig minden tanulási stílusnak kielégítő élményt adni, és emellett a hatékony nyelvelsajátításban kiemelkedően fontos a rendszeresség, de erről talán majd egy másik cikkben részletesebben írunk.

Valószínűleg már Nektek is gyanús, hogy tiszta típusok csak ritkán léteznek, többségünk a fenti típusok valamilyen kombinációja. Figyeljétek majd meg magatokat és a gyerekeiteket is és kicsit kísérletezzetek! Rá fogtok jönni, hogy mi az, ami nálatok a legjobban működik. Használjátok ki, és ne érdekeljen mások véleménye, hogy szerintük mit és hogyan kellene csinálnotok.

Támogassátok a gyerekeiteket abban, hogy úgy tanuljanak, ami számukra a leghatékonyabb!

Sok sikert kívánunk hozzá, és kíváncsian várjuk a beszámolóitokat!

Írta: Domonics Réka, senior Rhyme Time és Jump&Fun oktató, bölcsődevezető

A cikk megírásához Réka segítségére volt:
https://www.learning-styles-online.com/overview/
https://www.mindenmegtanulhato.hu/a-het-tanulasi-stilus/