Most voltunk először, de szupernek tűnt
Móka, kacagás, ugrálás angol dalokkal és mesékkel ♡

Gondolkoztam azon, amit mondtal. Hogy a szulo, vagyis en, aggodik tul, a viselkedes miatt. De ez alapbol azert van, mert mindenhol viselkedni kell. Hallottal mar (a tieteken kivul) olyan fejleszto foglalkozast, ahol az a fontos, hogy a gyerek jol erezze magat es teljesen onmaga lehet?

Meg akkor is, ha az mas fajta viselkedes, mint a tobbieke? Gyerekkent, majd szulokent is megszokjuk, hogy viselkednunk kell. Fura volt tőled hallani, hogy itt nem kell „szepen” viselkedni, csak jatszani… es a jatek egy ido utan ugyis mindenkit magaval ragad… az angolba.

Csak megerősíteni tudom Reni fenti gondolatait. Az elmúlt 1-1,5 évben rengeteg kritikát kaptam Viki (3 év 1 hónapos) viselkedésével kapcsolatban: pl: Látom, nagy mozgásigénye van. Kissé hiperaktív. Túlmozgásos a csaj.

Számtalanszor elgondolkodtam azon, hogy járjunk-e egyáltalán foglalkozásokra?! Kellemetlen volt számomra a szitu, hogy már megint körbe-körbe rohangál és felpörgeti a többi gyereket is. Szeptemberben azon gondolkodtam, hogy járjunk-e egyáltalán Jump&Funra.

Ancsa volt, aki úgy állt Vikihez, hogy ő így fejezi ki az örömét. Szóba se hozta a hiperaktivitást. Nagy segítség ez az én aggódó anyai lelkemnek. Amikor megérkezünk péntekenként a Tücsöktanyára, alig tudom levetkőztetni, mert már rohanna be a terembe, annyira örül. Az órán nem tudom, hogyan viselkedik, mert nem vagyok bent. Amikor vége az órának teljesen le van nyugodva és mesél/énekel.

Szóval Ancsa köszönjük a hozzáállásod, a végtelen türelmed és a remek munkát, amit végzel.