Nyáron az ember mindig vagy túl sok mindent betervez vagy épp híján van a programoknak és keresi az izgalmas lehetőségeket. Bennem mindkét érzés ott kavargott tavaly nyáron, amikor meghirdettem az első nyári Rhyme Time angol babatábort, azaz English Baby Camp-et.

A nagy sikert követték ősszel a heti rendszeres kedd délelőtti Playdate alkalmak és hipp-hopp újra nyár lett.

Két nyár és egy teljes évnyi playdate után itt az ideje hírt adni magunkról, még ha utólag is. Úgyhogy most… come and peep inside our Rhyme Time English Baby Camp…

Kezdésként hadd definiáljam ezt az újabb műfajt, amire vállalkozni merészkedtem.

Olyan platformot szerettem volna teremteni, ahol 1,5-3 év közötti kisgyerekek egy teljes délelőtt tartó, mindenféle tevékenységet magába foglaló angol életteret kapnak és a magyar narrációt kiiktatva, csak angolul élik meg minden élményüket. Örömüket, bánatukat, vígaszukat, éhségüket, egyszóval mindent, amit éreznek, amit átélnek, ami körülveszi őket.

Erre a programra olyan Rhyme Timer családok babáit invitáltam, akik már régóta hozzám járnak, ráadásul, többségük abba a csoportomba, melynek helyszínén a tábort is tartottuk, vagyis Dunakeszire.

Így egy már ismerős közegbe, ismerős emberhez érkezhettek, ahol naponta változó témájú játékok, könyvek, gyümölcsök és kerti móka várt a 4-6 fős kis csoportokra, 2,5 órán keresztül.

Érdekesség: végül Dunakeszi határait mesze túlívelte a program, ugyanis érkeztek gyerekek Gödről, Kerepesről. Budáról, Pestről, Gyúróról és Pusztazámorról is!!!

A háromnapos táborok azért is voltak különlegesek, mert szinte minden gyerkőcnek – és maminak – ez volt az első alkalom, hogy pár órára szétváltak. Ezért tudtam, hogy lesz olyan része is a “műsornak”, ami nem lesz könnyű szociális szempontból. :O

Ám ezt az akadályt nagyon ügyesen vették mind a fiúk, mind a lányok, és a kis csapat nagyon gyorsan egy játszó bandává alakult, ahol minden tevékenységet a gyerekek irányítottak.

Bár voltak fix pontjai a délelőttnek, mégis, a szabad játék maximális támogatásán volt a hagsúly, így a gyengéd átmenetet a játék és az irányított foglalkozás, vagy a tízórai és a kerti játék között a gyerekek is nagyon jól vették.

“Idén részt vettünk kisfiammal Barbi angol táborán. Gondoltam, most nyáron, mikor még nem beszél, de már majdnem, jól jönne egy kis angol löket neki (nekünk). Magam sem vagyok nagy angol guru, így bár sokat angolozunk, többször érzem magamon a “túl merész” hangulatot… (beszélek, de sajnos nem helyesen).

Szóval elmentünk csupa 2 év körüli közé, ahol nyilván senki nem beszélt (illetve csak korlátozott kóddal), hogy belevessük magunkat az angol rejtelmeibe.

Ezután a 3 nap után elmentünk újabb 3 napra ugyanúgy Barbi táborába… és jövő héten meg beneveztünk Ancsa angol táborbamiért⁉️

Mert fanok lettünk. MIÉRT⁉️

Mert nem végig csak énekeltünk, hanem egyszerűen együtt éltünk, ettünk, játszottunk, sírtunk, bohóckodtunk, ettől az egésznek nem mesterséges, hanem egy nagyon is természetes hétköznapi hangulata lett.

Mert minden gyerkőc a saját tempójában játszhatott, csatlakozhatott vagy vonulhatott félre. Az egyik főzött, másik épített, harmadik könyvet lapozgatott, sőt akár félre is húzódhattak és elbarikádozhatták magukat (ahogy az én fiam is tette), hogy aztán a biztonságból mutogathassák a fisheket, elephantokat, pigeket vagy épp a truckokat, policecarokat és weelseket.

Eszméletlen sok minden belefér 2,5 órába!!! :O Mozgás, játék, rendrakás, kajálás, medencézés, hintázás, trambulin, bicajozás. És minden angolul.  Mert ha épp nem az én gyerekem csinálja, akkor a másiké, de az enyém ugyanúgy hallja, tanulja, ahogy magyarul is tanul.

Elkezdtem aggódni, hogy hamarabb fog beszélni angolul, mint magyarul. Mi az előrelépés, ha nem ez⁉️” – írta az egyik kisfiú anyukája, akik két héten át is részt vettek a programon.

Különleges alkalom volt ez számomra, hogy ismét megtapasztaljam, mennyire sokat számít az, hogy ezeknek a gyerekeknek a családjai nem csak hetente egyszer jönnek egy kicsit “angolul tapsikolni”. 😉 Egyértelműen látszódott minden gyereken, hogy az angol a mindennapjaik része otthon is, hogy Anya mindig énekli a “Clean up, clean up!”, a “This is the way we wash our hands…” vagy épp a “Rain rain go away” dalokat, amikor csak arra lehetőség van! Az ének és az angol annyira természetesen összefonódott a kis fejükben, hogy ez a teljesen természetes és ismerős közeg képes volt őket kizökkenteni egy-egy pityergő hullámból, és így közösen újra a játékra fókuszálhattunk.

Voltak anyukák, aki inkább mégis velünk töltötték a három délelőttöt, őket nagy dícséret illeti, hiszen végig csak angolul kommunikáltak az összes gyerekkel. Kórusban énekeltük egy-egy ismert gyerekdal spontán átköltött változatát almaevés, gyurmázás vagy épp krétarajzolás közben.

Mivel a Rhyme Time csapatának egyik missziója, hogy a szülők aktív bevonásával ismertesse meg az egész családdal a játékos angolozás varázsát, ezért ezek az improvizálást megkívánó helyzetek is arra adtak remek példát, hogy szabadságunk van bárhol, bármikor, bármiről énekelni angolul, ami varázsütésszerűen “rántja össze” minden gyerek figyelmét, vet véget minden hisztinek és hozza be az együttműködés légkörét.

De persze mesélhetek én bármit, ki tudja, hogy az úgy is történt-e, igaz? 🙂 Az egyik kislány anyukája így összegezte a velünk töltött három napot:

“Elvárás nélkül jelentkeztünk a babatáborba, annyi célom volt, hogy Jázinak legyen lehetősége huzamosabb ideig gyerektársaságban lenni. Az, hogy a kommunikáció csak angol nyelven zajlik, első táborozóként hab volt a tortán. Örömmel tapasztaltam, hogy az angol környezet milyen természetes volt a gyerekek számára.

Feltételezem, hogy egy olyan gyerkőc, aki nem jár RT órára, diszkomfortosan érezte volna magát.

Mivel Jázi megfigyelő típus, idő kell neki, hogy feloldódjon, de az utolsó napon már láttam rajta, hogy élvezi a tábort és igényelte a pajtások jelenlétét, a többi kislánnyal szeretett volna ugrálni a trambulinban, mikor ők éppen máshol játszottak. Úton hazafelé angolul is próbált kommunikálni, tehát nyomot hagyott benne. Mai napig emlegeti, hogy Barbinál ezt, meg azt játszottunk. 🙂 Jó lett volna, ha egy nappal tovább tartott volna a tábor, mert akkor egyedül tudtam volna hagyni őt én is. Jövőre is megyünk biztosan.”

Ezúton is köszönöm a bizalmat és a szeretetet mind a 16 családnak, akik idén rám bízták a gyermeküket és engedték, hogy megéljük ezt a csodát!

Ennek a programnak a létrejötte is azt igazolja, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy a magyar picik napi szinten több órát tölthessenek anyanyelvüktől eltérő nyelvi környezetben, hiszen így válik a gondolkodásuk részévé és a közösség erején át kezdik el aktívan is használni azt a nyelvet.