Miért kezdd el a második, harmadik, … gyerekkel a baba angolt?
Sok szülőt csak a második, harmadik gyerek vállalása után ragad meg a játékos otthoni baba-mama angol nyelvátadás gondolata. Talán azért, mert még nem hallottak róla korábban, vagy nem volt rá idejük, energiájuk, vagy nem volt hozzá merszük…
Aztán úgy érzik, hogy most Ketteskével szeretnék megpróbálni a „lehetetlent”. Jelentem: a dolog nem is lehetetlen!
Annak ellenére, hogy mindhárom fiammal születésük óta napi szinten játszom és beszélek angolul, mégis, ezidáig teljesen más „kimenetele” lett a játékos otthoni angol nyelvátadásnak.
Megközelítési stratégiáim is formálódtak az évek során, és bár fájó szívvel tapasztaltam, hogy nálunk Ketteske 2-3 éves korára kifejezetten elutasító lett az angol felé (szemben Egyeskével, akivel a normálisnak mondható egyszer fent, egyszer lent menetrend alapján folyt a napi angolozás), mégis új erőre kapva, még elszántabban vágtam bele „a projektbe” Hármaskával!
Az eredmény pedig HIHETETLEN! Azt idáig is tudtam, láttam és tapasztaltam, hogy nagy eséllyel gond nélkül „szedi fel” a kis totyogósom a két nyelvet, vagyis az angolt és a magyart párhuzamosan. Ez most sem történt másképp, és e fantasztikus élmény bizsergése büszke szülőként naponta az újdonság erejével ragad magával.
Mégis, ami számomra újszerű és nagyon megkapó, az az, ahogy a nagyobbak elkezdték használni az angolt, annak hallatán, ahogy én használom azt a kicsivel. Számukra most az angol egy afféle titkos nyelv lett Öcsivel, amitől különlegesnek érzik a kommunikációt, sőt! Szívesen ássák elő a kis kútfőjükből az évek alatt összegyűjtött passzív tudást, és forgatják azt át aktívvá! Első alkalomtól kedves volt a szívemnek, amikor az 5 éves Félix angol mondatokat kezdett mondani az 1 éves Ádámnak. Ám amikor a „rebellis” 4 éves Ákos, akitől tipikusan az „Anya ne angolúúúl!” mondatokon kívül nem sok mindent hallottam az angol kapcsán (leszámítva a motorbike és helmet szavakat), nos, tehát amikor Ő IS elkezdett angolul beszélni Ádámhoz, azt komolyan nem hittem el. Sőt, Ákos azért kezdett el angolul mesét nézni, mert a kistesó is angolul néz mesét.
Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a nagyobbakat nem zavarja meg, ha a kicsivel „kezdünk el használni” egy második nyelvet. Igen, az én fiaim hallottak baba korukban is angolt, többet, mint most, hiszen egész nap velem voltak, most viszont azt hallják, ahogy Ádámmal csak angolul beszélek, bárhol vagyunk, és látják, megtapasztalják a nyelv valós, gyakorlati kommunikatív oldalát, és használják azt! Nem azért, hogy az én kedvemben járjanak, nem is azért, mert tetszik nekik egy-egy szó, hanem mert látják, hogy a másfél éves testvérük hallgat rá és érti.
A „slusszpoén” a történetben, hogy Ádám 10 éves nővére, Flóra, aki 3 éve tanul németet az iskolában, de angolt idáig csak tőlünk hallott itthon, nos igen… ő is elkezdett angolul beszélni Ádámhoz. Bátran, gátlások nélkül, ami itthon ráragadt, azt próbálja használni és megjegyezni, egyre többet kérdez, hogy ez-az hogy van angolul, sőt! Angolul olvas mesét este az öccsének!
