Busy mummy – Ahol az egyetlen állandóság a folyamatos változás

Amikor egy családba megérkezik az első gyermek, egy nő élete gyökeresen megváltozik. Nem beszélve a további gyermekek érkezéséről. Sokuk esetében ezzel be is zárul az a bizonyos (feladat)kör, hiszen a gyerekek és a család menedzselése kitölti minden idejüket, ám egyúttal a felfokozott állapot csúcsformában is tarthatja az anyukát, hiszen elképesztő energiák szabadul(hat)nak fel, és ekkor egy anya nagyon kreatív tud lenni. Hogy van-e „élet” a szülés után – erről kérdeztük Petri Barbarát, aki négy gyermek mellett, nagycsaládos anyukaként számos ötletével, széles spektrumon mozgó tevékenységei révén nagyban hozzájárul a családok eseménydús mindennapjaihoz.

– Számomra mindig is a gyerekek voltak a „karrier”. Félix születése előtt 4,5 évig foglalkoztam gyerekekkel angolul heti 40-45 órában, ezáltal valós képet kaptam a 0–3 éves kis manók mindennapjairól, amely hatalmas előny volt számomra szülés után, pontosabban a fiam számára! Már korábban is nagyon sokat tettem-vettem-szerveztem közösségi szinten, így a szülés után is várható volt, hogy nem fogok sokáig itthon ülni. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy bármibe kezdek – vagy folytatom, amit korábban csináltam, csak „a gyerekkel a hónom alatt” fogom csinálni. Semmiből nem akartam őt kihagyni vagy mással foglalkozni „őhelyette”. Ezenkívül pedig önmagam jól léte is fontos szempont volt, hiszen, ha Anya jól van, a család is jól van, viszont ha Anya nincs jól… – én pedig attól éreztem és érzem jól magam, ha megvalósíthatom az újabb és újabb ötleteimet. Jelenleg a háromhetes Ádámmal vagyok itthon, és mindeközben épp három új foglalkozás indítását szervezem itthonról. Folyamatosan új ötletek jönnek, mit-hogyan lehetne tovább fejleszteni, és keresem az utakat, hogy a különböző projektjeim merre haladjanak tovább.

– Ezek a projektek a gyerekeim születésével együtt „születtek”. Bár már születésük előtt is évekig kisgyerekes szülők között dolgoztam, a fiaim érkezése még jobban felnyitotta a szememet olyan területekre, melyek kiaknázatlanul álltak, és lehetőséget láttam bennük a közösségépítésre és más szülők segítésére. Bármi, amibe belekezdtem, két dolog metszéspontjára épült: kisgyerekek és angol. Így indult 2011-ben a Little Swimmers in Budapest angol–magyar babaúszás tanfolyam és a Mom2Mom Sale baba-ruhabörzék, 2013-ban a Rhyme Time angol zenebölcsi-foglalkozások, melyek idén ősztől kiegészültek a Jump&Fun zenés angol tornaórákkal.

– A mi családi életünk alapvetően nagyon dinamikus, mivel mozaikcsaládban élünk. Az egyetlen állandóság nálunk a folyamatos változás. A munkára fordított időm egy nagy része a gyerekekkel együtt zajlik, a fiaim ebbe a pörgésbe születtek, ahogy mondtam, ez velük együtt alakult, de azt gondolom, hogy ez a hasznukra van, mert így nyitottak másokra, más nyelvekre, más kultúrákra, és élvezik, ha úton-útfélen idegen szót hallanak!

– Leginkább pici korban lehet és érdemes elkezdeni ismerkedni egy második nyelvvel! Számukra minden új szó érdekes, és a játékos, élménygazdag megközelítésen keresztül folyamatosan rögzül a fejükben az ismeret, akár párhuzamosan, több nyelven is! Azok a gyerekek, akik már éle­­­­­­tük első évében rendszeresen hallanak párhuzamosan két nyelvet, általában már az első születésnapjuk előtt használják is első szavaikat mindkét nyelven! Egy gyerek csak azt képes elsajátítani, amit rendszeresen lát, hall, tapasztal. Az otthoni játékos angolozás a Rhyme Time angol zenebölcsiórákon tanultakból merítve minden nap új színt vihet a mama és a baba hétköznapjaiba. Úgy látom, hogy ez az anyukáknak is igazi felfrissülés, egyrészt, mert továbbra is használják angoltudásukat (vagy épp a kicsivel együtt ismerkednek ők is a nyelvvel), másrészt ők maguk is folyamatosan valami érdekes, új tudással találkoznak. Felnőtt dolgozó nők számára talán nem jelent akkor izgalmat hétről hétre új angol csikiző vagy höcögtető mondókákat tanulni és „hazavinni”, de az édesanyák fejében ezek a dolgok teljesen más értéket képviselnek, hiszen gyermekük örömteli tapasztalatait gazdagíthatják így.

– Őszintén megmondom, hogy nem gondolom azt, hogy egy gyerek születésétől fogva 24/7 időt igényel. Persze minden baba és minden korosztály más, de szerintem akkor is, ha a baba épp ébren van, a felnőtt agya – valljuk be őszintén – nem azon jár 30-40 percen keresztül, amíg mondjuk szoptat, hogy: „hogyan is fogom megbüfiztetni, aztán átpelenkázni, jaj, mik is kellenek ahhoz, és utána hova is fogom letenni a babát meg a pelust?!” Hanem ezek a dolgok rutinná válnak, a felnőtt agya viszont pörög tovább. Persze, a kialvatlanság lassíthat a tempón, de számomra például a szoptatás az egyik legkreatívabb időszak, amikor összebújok a babámmal, és közben tervezem tovább a holnapot, a jövő hetet, a közös életünket! Amikor pedig alszik a baba, igyekszem a to-do listámból párat kipipálni mind a háztartás terén, mind a munka terén. De továbbra sem tudom „munkának” nevezni, amit csinálok. Igen, munka, és fárasztó, és sok időt elvesz, de ez engem feltölt! Nem szoktam éjszakázni, és hétvégén se ülök le a gép elé, amikor mindenki itthon van. Igyekszem minden gyerekemmel külön-külön, és együtt is foglalkozni, ugyanakkor nem restellem kihasználni az alkalmakat, amikor jól eljátszanak egyedül vagy épp együtt.

– A tanulás szerintem minden vállalkozó nő életének része. Ha mindez intézményes keretek közt történik, annak valahogy nagyobb a súlya, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy „önmagam és a családom tanulása”, vagyis hogy mi-hogyan működik nálunk, és működhetne jobban és még jobban, ugyanolyan fontos, sőt, fontosabb, bár papír nem jár érte, mikor felnőnek a gyerekek. Mivel több, mint kilenc éve foglalkozom gyerekekkel, egyre jobban ásom bele magam fejlődésük világába, és a tanulmányaim is csak róluk szólnak. Jelenleg angol-magyar óvodapedagógiát hallgatok, mellyel célom, hogy a 0-3 éves korosztály után a 3-6 évesek világát is megismerjem. Külön élvezet mindezt úgy tanulni, hogy van itthon egy iskolás, egy óvodás, egy bölcsis és egy újszülött gyerek, és látom, honnan-hova fejlődnek. Figyelem az óvodás fiamat a tanulmányaim tükrében is, és borzasztóan hálás vagyok a családomnak, hogy lehetővé teszik, hogy iskolába járjak, mert a saját fiammal való kapcsolatom gazdagodik az által, hogy miközben épp játszom vele valamit, egyre többet megértek abból, mit-miért csinál. Nem látom magam másként tíz év múlva sem, mint kisgyerekek között, angol dalokat énekelve, angol gyerekkönyveket lapozgatva, háttérben lelkes anyukák érdeklődő tekintetével. Boldog vagyok, hogy már egész fiatalon elkezdhettem azon a pályán, azon az úton járni, amiből aztán ilyen sok minden kibontakozott, és kiváltságnak érzem, hogy biztosan látom magam előtt, hogy mivel szeretném, és mivel fogom tölteni az előttem álló aktív éveket!