1. Melyek a kétnyelvű beszédfejlődés főbb mérföldkövei?
Először is, nagyon fontos, hogy megkülönböztessük a kétnyelvűség két legfontosabb és leggyakoribb fajtáját: az egyidejűt és az egymás utánit. Ez azért lényeges, mert alapvetően különböző fejlődésbeli állomásai vannak a kettőnek.
Az egyidejű kétnyelvűség azt jelenti, hogy a gyerek születésétől fogva mindkét nyelvet egyszerre sajátítja el. Az egymás utáni kétnyelvűség pedig arra utal, hogy a gyerek még a 3. életév előtt „felvesz” egy második nyelvet.
Egyidejű kétnyelvűség
A gyerekek nyelvelsajátításának ebben az esetben két fő állomása van.
- Az első állomás az, amikor a gyerek még nem választja szét a két nyelvet. Ilyenkor egy nyelvrendszer alakul ki, amely mindkét nyelv elemeit tartalmazza, és ugyanazok a folyamatok zajlanak le, ugyanabban az időben, mint mikor egy egynyelvű gyerek sajátítja el az anyanyelvét.
Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a mérföldkövek jellemzik a beszédfejlődésüket, mint az egynyelvű gyerekekét, vagyis a gagyogás, az első szavak, és a szókombinációk megjelenése, annak ellenére, hogy relatíve mindkét nyelvet kevesebbet hallják, mint egynyelvű társaik. Az egyetlen különbség, hogy mindkét nyelvet felváltva használhatják egy mondaton, vagy akár még egy szón belül is, összevegyítve és keverve őket.
- A második állomás, amikor a gyerek már szétválasztja a két nyelvet. Ilyenkor a gyerek már megkülönbözteti a nyelveket és különálló rendszerekben használja őket, különböző célokra és néha különböző emberekkel.
A következő táblázatban láthatjátok az egyidejű beszédfejlődés mérföldköveit, és a beszédfejlődési problémák figyelmeztető jeleit.
| Életkor | Állomás | Mérföldkő | Figyelmeztető jelek |
|---|---|---|---|
| Születéstől 2 hónapos korig | Nincs még szétválasztva a 2 nyelv | Gőgicsélés | |
| 2 hónapos kortól 6 hónapos korig | Nincs még szétválasztva a 2 nyelv | Gagyogás | Nincsenek bilabiális (mindkét ajak összeér) hangzók ( b, m, p) |
| 6 hónapos kortól 15 hónapos korig | Nincs még szétválasztva a 2 nyelv | Első szavak (előfordulhat, hogy később jelennek meg, mint az egynyelvűeknél, de ez még a normál tartomány) | Kevesebb, mint heti egy szó |
| 1-től 2 éves korig | Nincs még szétválasztva a 2 nyelv | Nyelv összeolvasztás (a 2 nyelv szavainak egyes részeit összeolvasztja egy szóvá) | Kevesebb, mint 20 szó mindkét nyelven együttvéve 20 hónapos korig. |
| 2-től 3 éves korig | Nincs még szétválasztva a 2 nyelv | Nyelv vegyítés ( a 2 nyelv szavait egy mondaton belül használja, vagy az egyik nyelv szavát a másik nyelv nyelvtani szabályaihoz igazítja) | Megszámlálhatóan kevés szó 30 hónapos korig. Nincsenek szókombinációk. |
Egymás utáni kétnyelvűség
Elsajátítani egy második nyelvet a születéstől fogva egészen más folyamat, mint később felvenni azt. Az a gyerek, aki egymás után sajátít el két nyelvet, az első nyelven megszerzett tudásából fog meríteni, és saját ütemében fejlődik, a személyiségétől, társadalmi-és kulturális hátterétől és motivációjától függően.
A következő táblázatban az egymás utáni nyelvelsajátítás mérföldköveit vázoljuk fel, életkori szakaszok nélkül.
Az egymás utáni nyelvelsajátítás mérföldkövei kétnyelvű gyerekeknél
| Állomás | Mérföldkő | Figyelmeztető jelek |
|---|---|---|
| Első nyelv | Normál nyelvelsajátítási folyamat (ld. fent) | Normálistól eltérő mérföldkövek |
| Második nyelv – Interakciós szakasz | Nonverbális kommunikáció és kevert nyelvű mondatok | Echolália (a hangok, szavak, mondatok visszhangszerű ismétlése) |
| Következtetések levonásának szakasza | Az első nyelv nyelvtani szabályainak alkalmazása a második nyelvben. | Mondattani hibák az első nyelvben |
| Csendes szakasz | Szelektív mutizmus (némaság) | Elhúzódó vagy valódi mutizmus |
| Kódváltás | Váltogat a nyelvek között egy beszélgetésen belül | Szóelőhívási nehézségek |
2. Mi a beszédkésés?
Beszédkésésről akkor beszélünk, ha egy gyerek beszédfejlődése jelentősen elmarad a hasonló korú gyermekek beszédfejlődési szintjétől.
Beszédkésés esetén a gyerek beszédfejlődése egy nála fiatalabb, normál beszédfejlődésű gyerek szintjén van.
Ez azt jelenti, hogy normál sorrendben, de később éri el ugyanazokat a beszédfejlődési mérföldköveket, mint mások.
| Életkor | Mérföldkő |
|---|---|
| 1-től 6 hónapos korig | Gőgicsélő válaszadás a beszédhangra |
| 6-tól 9 hónapos korig | Gagyogás |
| 10-től 11 hónapos korig | Hangutánzás. „Mama/papa” szavak kimondása jelentés nélkül |
| 12 hónaposan | A „mama/papa” szavakat jelentéssel használja már. Gyakran utánoz 2-3 szótagos szavakat. |
| 13-tól 15 hónapos korig | 4-7 szavas szókincs, a halandzsázáson kívül. A beszéd kevesebb, mint 20%-át értik meg idegenek |
| 16-tól 18 hónapos korig | 10 szavas szókincs. Némi echolália, és sok halandzsázás. A beszéd 20-25%-át értik meg idegenek. |
| 19-től 21 hónapos korig | 20 szavas szókincs. A beszéd 50%-át értik meg idegenek. |
| 22-től 24 hónapos korig | Több mint 50 szavas szókincs. 2-3 szavas mondatok, halandzsázás elhagyása. A beszéd 60-70 %-át értik meg idegenek. |
| 2-től 2,5 éves korig | 400 szavas szókincs, neveket is beleértve; 2-3 szavas mondatok; névmások használata; echolália csökkenése. A beszéd 75 %-át értik meg idegenek. |
| 2,5-től 3 éves korig | Többesszám és múlt idő használata. Tudja az életkorát és nemét. 3 tárgyat meg tud számolni helyesen. 3-5 szavas mondatok. A beszéd 80-90%-át értik meg idegenek. |
| 3-tól 4 éves korig | 3-6 szavas mondatok. Kérdéseket tesz fel, társalog, összeköti az élményeit, történeteket mesél. Szinte a teljes beszéde érthető idegenek számára is. |
| 4-től 5 éves korig | 6-8 szavas mondatok; színek neve; 10–ig elszámol helyesen |
3. Mik a beszédkésés lehetséges okai?
A beszédkésés oka lehet veleszületett, ami már születéskor is jelen van, pl. halláskárosodás, szellemi fogyatékosság, anatómiai rendellenességek, kognitív zavarok, genetikai eltérések, idegrendszeri károsodás és fiziológiai rendellenességek.
A beszédkésés lehet szerzett is, vagyis származhat egy betegségből, sérülésből, illetve környezeti tényezők is okozhatják, mint pl. érési késés vagy pszichoszociális depriváció. Az autizmus spektrum zavar is szorosan kapcsolódik a beszédkéséshez.
Normál fejlődés esetén, és főként a kétnyelvű beszédfejlődésnél a következőket tapasztalhatjuk: Van egy kezdeti csendes szakasz, majd a későbbiekben egy relatíve kisebb szókincs kialakulása, ha külön-külön tekintjük a két nyelvet. Néhányan ezt késésként értelmezik, de ha a két nyelvre együtt tekintünk, ez a szókincs egy nagyobb szókincsnek felel meg, ezt fogalmi szókincsnek nevezzük.
„Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ha egy gyerek két vagy több nyelvet hall az beszédkéséshez vagy bármilyen nyelvelsajátítási rendellenességhez vezetne. A világon rengeteg gyerek nő fel kettő vagy több nyelvvel, és egyáltalán nem mutatják jelét semmilyen beszédfejlődési zavarnak.”
De Houwer (1999, p.1)
Jelenleg nincs empirikus bizonyíték arra, hogy a kétnyelvűség összefüggésbe hozható lenne a beszédkéséssel. A kettős nyelvtanulás nem okoz zavart és/vagy beszédkésést a kisgyermekeknél, bizonyítják a megalapozott kutatások. (DeHouwer, 2009; Paradis, et al., 2011)
4. Ha egy kétnyelvű gyereknél beszédkésést diagnosztizálnak, milyen esetben érdemes elhagyni az egyik nyelvet?
Jelenleg nem támasztja alá semmilyen tudományos bizonyíték, hogy a fejlődési problémával rendelkező gyermekeknél korlátozni kellene a két nyelv egyidejű tanulását. Így az egyik nyelv elhagyása a gyakorlatomban soha nem merült fel,mint lehetőség.
A családot egy olyan tudatos döntési folyamatba vonjuk be, a legfrissebb kutatási eredményeket felhasználva, ahol láthatják, hogy még a nyelvtanulási nehézségekre genetikailag hajlamosított gyerekek is kompetenciát szerezhetnek egyszerre két nyelven óvodás korukra.
Egyúttal azt is elmagyarázzuk, hogy mennyire fontos az otthoni nyelv fenntartása az érzelmek és viselkedés szabályozása, illetve a családi és kulturális gyökerek miatt.
Még az autizmus spektrumzavaros kétnyelvű gyerekeknél is sikerült fenntartani mindkét nyelv használatát, az otthonit, illetve az iskolai, vagy egyéb közösségben használt másik nyelvet, némi külső segítséggel.
A tanulási nehézségeik nem korlátozzák a nyelvi készségeiket jobban, mint a hasonló problémával küzdő egynyelvű gyerekek esetében.
A szülőknek továbbá fontos azt is megérteni, hogy megfelelő mennyiségű „input” kell, hogy legyen mindkét nyelven, mivel, ha főként az egyikre koncentrálunk, könnyen dominánssá válhat az egyik nyelv a másikkal szemben.
Az iskolának szintén nagy hatása van a nyelvi dominancia kialakulására. Ha a szülők mégis az egynyelvűség mellett döntenek, ezt tiszteletben tartjuk, de soha nem bátorítjuk erre őket. A 2. nyelv megtartását mindig támogatjuk.
A legjobb, ha játékosan olyan helyzetbe hozzuk a gyerekeket, ahol a „kevésbé domináns” nyelvet kell használniuk, és így elkerülhető a kísértés, hogy keverjék a nyelveket, vagy visszaváltsanak a „domináns” nyelvre. Ezen a linken jó néhány játéktippet találsz.
5. Melyik nyelvet érintse a beszédterápia: a dominánsat, a kevésbé dominánsat vagy mindkettőt?
Egyik nyelvnek se kellene háttérbe szorulnia, ha rugalmasan tekintünk kérdésre. Egy ideális világban a logopédus mindkét nyelven végezné a terápiát.
Ha ez nem megvalósítható, a szülők megtanulhatnak olyan speciális technikákat, amelyekkel otthon ők maguk lehetnek gyerekeik segítségére. Ezeket a technikákat gyakran használhatják és használják a szülők otthon az anyanyelvi környezetben, így ők válnak gyermekük elsőszámú terapeutájává.
6. Hogyan érdemes bátorítani a gyerekeket és szülőket, akik tudományos alapokon próbálnak tájékozódni, különösen, hogy a többnyelvűség nem megszokott dolog?
Kötelességünk, hogy a többnyelvű gyerekeknek és szüleiknek segítséget nyújtsunk. Az a dolgunk, hogy kellőképpen támogassuk a második nyelv fejlődését, és a szülőket is felkészítsük erre.
Folyamatosan törekszünk szakmai információkat megosztani, melyekből a többnyelvű gyerekkel találkozó orvosok, tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok többet megtudhatnak a kétnyelvű gyermekek beszédfejlődésének mérföldköveivel kapcsolatban.
Minél több internetes cikkünket, posztunkat megosztjátok, segítetek a kétnyelvűségről és annak előnyeiről tájékoztatni minél többeket, így a kétnyelvűséget ellenzők azon javaslata, miszerint hagyjuk el az egyik nyelvet, mert az jobb a gyermeknek, könnyebben elhárítható.