A kétnyelvű nevelés TOP 10 fontos kérdése

Íme a válaszok arra a 10 fontos kérdésre, amit nekünk is gyakran feltesztek!

Hadd osszak meg Veled tíz olyan fontos kérdést, illetve az arra adott tudományos válaszokat, amelyeket Nekem is gyakran feltesznek a kétnyelvű gyerekneveléssel kapcsolatosan!

A válaszokat az Amerikai Nyelvészeti Társaság egyik felvilágosító brossúrája alapján készítettem el. A cikk írója maga is kétnyelvű családban neveli gyermekeit (olaszul és angolul, egy angol nyelvű országban), így szerencsére saját tapasztalataiból is merít a tudományos tények mellett, amik legalább annyira fontosak, mint a “tudományos ténymegállapítások”.

Idegennyelvű óvodapedagógusként sok ismeretet szereztem a kétnyelvű nevelésről és a játékos otthoni angolozásról, mégis, legalább annyira fontosnak tartom gyakorlati tudásom, amelyet 3 fiam, angol “nanny” múltam és a Rhyme Time Angol Zenebölcsi alapításának köszönhetek.

  1. Összezavarodnak-e a gyerekek, ha két nyelven beszélnek körülöttük?

Félix fiam (6), angolul “olvassa” kedvenc meséjét.

A válasz egyszerű: nem. 

A gyerekek különösen érzékenyek a különböző beszédmódokra, és egy nyelven belül is képesek megkülönböztetni olyan árnyalatnyi különbségeket, mint például a férfiak és nők beszédstílusa, vagy udvarias és udvariatlan beszédmód.

A kétnyelvűség számukra csak egy a sok különbség közül.

Ötven évvel ezelőtt a kutatók még úgy gondolták, hogy hátrányokkal járhat, ha egy gyerek túl korán találkozik egy második nyelvvel, de mára ez az elmélet nemhogy megdőlt, de az újabb kutatások szerint még számos előnye is lehet a kétnyelvűségnek, mint például a rugalmasabb gondolkodás. Ezekről az előnyökről a Tippek menüpontban több infót is találsz.

2. Összekeverik-e a nyelveiket a kétnyelvű gyerekek?

Csak úgy mint a kétnyelvű felnőttekkel, a gyerekekkel is gyakran előfordul, hogy miközben az egyik nyelven beszélnek, a mondandójukba beleszőnek szavakat a másik nyelvből is (ezt  kódváltásnak hívják).

Ettől még pontosan tudják, hogy melyik nyelven beszélnek éppen. Sorace és Ladd az Amerikai Nyelvészeti Társaságtól példaként azt említik, hogy az ő olasz-angol otthonukban az ételek neveit akkor is olaszul használják, ha amúgy épp angolul társalognak. Viszont amikor a kétnyelvű gyerekek egynyelvűekkel beszélnek, figyelnek rá, hogy csak az adott nyelvet használják.

3. Hogyan fogjunk hozzá a kétnyelvű neveléshez?

Röviden összefoglalva: a gyerekek  ugyanolyan természetesen tanulnak meg beszélni, mint ahogy járni vagy mosolyogni, tehát mi szülők nem igazán „tanítjuk” nekik ezeket a dolgokat.

A nyelvfejlődésben a legfontosabb, hogy a gyerek hallja a nyelvet és szükségesnek érezze a használatát.

Ha a gyerekek születésüktől fogva hallanak egy nyelvet és szükségesnek érzik, hogy használják a nyelvet, hogy interakcióba lépjenek a körülöttük lévő világgal, akkor meg fogják azt tanulni, pontosabban el fogják azt sajátítani.

Ugyanez igaz két nyelvre is: ha mindkét nyelvet hallják, és szükségük is van mindkettőre a kommunikációhoz, akkor mindkettőt simán meg fogják tanulni. Olvasd el itt, miért kezdd a kétnyelvű nevelést gyerekdalokkal!

4. Ez tényleg ilyen pofonegyszerű, hogy a gyerekeknek csak hallaniuk kell mindkét nyelvet és már meg is tanulják?

Ennél azért valamennyivel többet kell tennünk, de összességében a gyerekeknek nagyon könnyedén megy akárhány nyelv elsajátítása is.

Kárt sem okozunk vele.

Ami miatt akár nehéz is lehet a többnyelvű nevelés, az az, hogy hogyan biztosítunk elegendő természetes találkozást azzal a nyelvvel, ami nem domináns.

Többnyire ugyanis nyilván az egyik nyelv (anyanyelv) „dominánssá” válik, hiszen a kicsi azt a nyelvet hallja többször. A kihívás abban rejlik, hogy elegendő természetes és erőltetettségtől mentes alkalmat biztosítsunk a „kevésbé domináns” nyelv használatára.

A legjobb, ha játékosan olyan helyzetbe hozzuk a gyerekeket, ahol a „kevésbé domináns” nyelvet kell használniuk, és így elkerülhető a kísértés, hogy keverjék a nyelveket, vagy visszaváltsanak a „domináns” nyelvre. Ezen a linken jó néhány játéktippet találsz.

5. Mit értünk az alatt, hogy az egyik nyelv „domináns”?

Ebben a videóban példát találhatsz a “magyarul” jelenségre és annak kezelésére, ami 2-3 éves kor körül előjöhet, de idővel elmúlik.

Az egyik nyelv feltehetően fontosabbá válik a gyerek számára, ha gyakrabban van rá szüksége, mint a másikra.

Ha például két különböző nyelv közül otthon csak az egyik nyelven kommunikálnak egymással a szülők, akkor a gyerekek úgy gondolják majd, hogy az a „fontosabb” nyelv.

Bizonyos gyerekek nagyon érzékenyek ezekre a különbségekre, és esetenként akár még vissza is utasíthatják a „kevésbe domináns” nyelv használatát, másoknak viszont ez nem okoz gondot.  Mikor a nyelv „fontosságáról” beszélünk a fentiekben, természetesen csak a gyerek nézőpontjáról van szó.

Egyébként sok kétnyelvű felnőttnek is van egy „domináns” nyelve, aminek a használatában egy ici-picit otthonosabban mozog.

6. Jobb-e akkor bevezetni a második nyelvet, amikor a másikon már elkezdett beszélni a gyerek?

Nem, határozottan nem.

Ha később vezetjük be a második nyelvet, szinte biztosra vehetjük, hogy a gyerekeknek „kevésbé fontosnak” tűnik majd, és nem tesznek annyi erőfeszítést érte.

Különösen igaz ez a kétnyelvű családra, ahol a két szülő két különböző nyelvet használ. Ha a szülők ugyanazt a nyelvet beszélik otthon, de külföldön élnek, akkor ráérnek fokozatosan bevezetni a második nyelvet, főleg ha a gyerekek oda járnak majd óvodába, iskolába is.

7. Mi a helyzet, ha a páromnak és nekem más az anyanyelvünk? Csak a saját nyelvünkön beszéljünk a gyerekeinkhez, ha azt szeretnénk, hogy kétnyelvűek legyenek?

Sok szakértő javasolja az „egy szülő-egy nyelv” (OPOL) módszert, ahol mindkét szülő csak a saját nyelvét használja. Ez jó alapot adhat a kétnyelvű család kialakulásához, de nem ez az egyetlen lehetséges módszer, és a kiadvány írói szerint néha még akár rosszul is elsülhet.

8. Mik lehetnek a problémák az „egy szülő-egy nyelv” módszerrel?

Az egyik probléma az egyensúly hiánya lehet. A gyerekeknek szükségük van rá, hogy mindkét nyelvet hallják, különböző körülmények között. Ha semmilyen más helyzetben nem hallják a „kevésbé domináns” nyelvet, csak az egyik szülőtől, akkor előfordulhat, hogy nem találkoznak elégszer az adott nyelvvel, ahhoz hogy abban is természetesen fejlődjenek. Ez különösen igaz, ha mindkét szülő érti a „domináns” nyelvet, és a gyerekek úgy érezhetik, hogy nincs szükség a másikra.

Nagyon fontos, hogy különböző élethelyzetben találkozzanak a nyelvvel a gyerekek.

Jó ötlet lehet egy bébiszitter, aki a második nyelven beszél hozzájuk, vagy egy bölcsőde/családi napközi, ahol ezt a nyelvet használják. Nézhetünk videókat, hallgathatunk meséket a célnyelven. Mindezek sokat segíthetnek, de legfőképp akkor, ha interakcióval is párosulnak, és nem szorítkoznak passzív tevékenységekre, mint például a TV nézés. A Rhyme Time Angol Zenebölcsit és a Jump&Fun Örökmozgó Ovitornát is emiatt a fontos kritérium miatt hoztam létre.

Csak játssz, énekelj, mesélj, ölelj, érintsd meg a babád rendszeresen! Ebben LIVE adásaim és infócsomagjaim is segítenek, meglásd, meglesz az eredménye!

A másik probléma az lehet, ha nem elég természetes a nyelvátadás. Ezalatt azt értem, hogy erőltetjük az angol beszédet, vagy direkt szerepeltetjük a gyereket akkor is, ha ő nem akar szerepelni éppen.

Ha a gyerekek kényszerként élik meg az angolozást, valószínűleg ellenállásba fogunk ütközni.

A nagyon szigorú szabályok akár negatív hozzáállást is eredményezhetnek a gyerek részéről.

Fontos: Magaddal nyugodtan legyél szigorú és következetes! Bizony jócskán van szükség önfegyelemre, ha angolul szeretnéd nevelni gyermekedet! Csak a kicsidre ne erőltess rá semmit!

A harmadik probléma a kirekesztettség érzése lehet. Ha az egyik szülő egyáltalán nem beszéli a másik szülő nyelvét, a gyerekek úgy érezhetik, hogy kirekesztik azt a szülőt, amikor a másik szülővel beszélnek a másik nyelven. Emiatt előfordulhat, hogy a gyerekek nem használják olyan szívesen a másik nyelvet, amikor mindkét szülő jelen van.

Szerencsésebb, ha mindkét szülő érti kicsit mindkét nyelvet, és így senki nem érzi magát kizárva a családi beszélgetésekből. Ezért is különösen fontos a házastársi, nagyszülői nyitottság és támogatás.

9. Mi a helyzet a testvérekkel?

Egy második gyerek érkezése felboríthatja a nyelvi egyensúlyt a kétnyelvű családokban.

Gyakori, hogy a második gyerek kevésbé lesz kétnyelvű, mint az első. Általában az első gyerek a „fontosabb” nyelven beszél a másodikhoz, így az kevesebbet találkozik a „kevésbé fontos” nyelvvel, és nem is érzi annyira szükségesnek a használatát.

Érdemes ilyenkor arra ösztönözni az első gyereket, hogy főleg a „kevésbé fontos” nyelvet használja otthon.

Írtam egy cikket a különböző korosztályú gyerekek közös foglalkoztatásáról is, itt megtalálod!

10. Mi történik, ha a gyerekek, akik eddig otthon jól használták a második nyelvet, elkezdik az óvodát/iskolát és hirtelen összekeverik a két nyelvet. Mit tehetünk?

Nyugalom! A nyelvek keverése teljesen természetes akkor, ha mindenki beszéli mindkét nyelvet.

Ettől még nem felejtik el az egyiket, és persze meg tudják a kettőt különböztetni egymástól. Semmiképp ne szidjuk le őket, ha az első nyelvüket használják, mert ez csak erősítheti a negatív hozzáállást a második nyelvhez. Teremtsünk inkább természetes helyzeteket, ahol szükség van a második nyelv használatára.

Ebben a videóban példát találhatsz arra, milyen jól játszanak különböző korú testvérek együtt angolul, természetesen a szülők támogatásával. A Nagy Angol Mesemondó Kihívás egyik meséjét adják elő.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyelvvel való találkozás az egyik fontos eleme a nyelvi fejlődésnek. Az iskolában, ahol órákon át csak az első nyelvüket hallják a gyerekek, törvényszerű, hogy sok új szót és fogalmat tanulnak, amit valószínűleg a második nyelven még nem ismernek. Inkább segítsünk nekik, hogy ezeket az új szavakat a második nyelven is megtanulhassák, mintsem, hogy azon aggódjunk, hogy elfelejtik a második nyelvüket.

Attól még, hogy az első nyelvük lesz a domináns felnőttkorukra, tökéletesen beszélhetik a második nyelvüket is.

Cikkünkben forrásként használjuk az Amerikai Nyelvészeti Társaság egyik ismertető anyagát: Sorace & Ladd, “Raising Bilingual Children”.

2017-11-23T21:57:12+00:00
Kosár Tétel eltávolítva. Mégsem
  • Nincs tétel a kosárban.