Így kezdődött…
Hogy pontosan mikor is kezdődött? Én az 5. héten tudtam meg… Félix belecsöppent a sűrűjébe, hisz épp New York-ban voltam mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Akkoriban egy szót nem hallott egész nap magyarul, csak angolul.. 🙂 Miután hazajöttünk, a napi 8-9 óra játékos baba-angol folytatódott, hiszen a másfél éves kis Ninára vigyáztam egész nap.
Így telt el a 9 hónap. Amint hazaértünk a kórházból, „folytattuk”. Bár végig azt hallgattam, hogy „ó, ez neked könnyű lesz, hisz ezt csinálod 4-5 éve…”, mégis, volt benne újdonság számomra. Sokszor az angol volt az egyedüli, amiben biztosan álltam a lábamon.
Hogy ki-mit szólt hozzá? Hát igen… eleve fiatal anyukának számítottam 23 évesen, nem, hogy még angolul pelenkázom a gyerekem?! Igen, ki merem mondani, hogy sokan hülyének néztek. Nagyon sokan… de nem érdekelt. Tudtam, hogy mit csinálok, tudtam, hogy miért, és tudtam, hogy Félixnek jó lesz! Sokkal jobb, mintha nem így csinálnám!
Az a bizonyos megelőző 4-5 év, ami miatt sokaktól hallottam, hogy ez nekem milyen könnyű lesz, valóban sok mindent megtanított és rutint adott. De amiben a legjobban megalapozott, az a tudatos kétnyelvű nevelés volt. Minden porcikámmal ragaszkodtam hozzá, hogy Félixnek a lehető legtöbb angol inputot biztosítsam már a kezdetektől.
Az első év így szinte csak angolul telt részemről. Aztán volt egy hosszabb időszak, amikor alig angoloztunk… képzeljétek el… és mire észbe kaptam, már kezdődött a heti 2 nap csana, aztán a bölcsi 2,5 évesen.
Közben jött egy kistesó, Ákos, akivel elindult a Rhyme Time.
Félixre viszont tényleg kevesebb időm és energiám volt… Bizony, volt Félixnél is ellenkezős korszak. De az egyik nagy kedvencünk, a Nursery Rhymes Sticker Book, átsegített egy csomó nehézségen. A fiam minden dalát megtanulta 2 évesen, miközben bilire szoktatás zajlott! ?
Dicsérni sokat-sokat dicsértem angolul, és amíg a kicsi Ákos engedte, igyekeztem tartani a “Mommy Time”-ot Félixnek, amire mindkettőnknek szüksége volt. Az angol mesekönyvek mindig új lendületet adtak, a dalok pedig mentőövként szolgáltak a fáradt estéken.
Számomra nagy áttörés volt, amikor engedtem a kísértésnek, és kb. 3 évesen már kezdtem képernyő elé engedni a gyereket… igen, tényleg csak akkor. ? Viszont találtam egy olyan fantasztikus app-ot, amivel megint szárnyalt az angolozás, hozzá sok új dalt tanultunk és következő évben már a Jump&Fun órák is elindultak, amit lényegében Félix hívott életre!
Nagy váltás volt, hogy 2015 őszétől már nem csak tőlem hallotta a gyerek az angolt. A Jump&Fun órákat angol ovis színjátszó csoport követte, ahol Félix teljesen kinyílt. Csupa anyanyelvű gyerek között megállta a helyét, szívesen ment hétről hétre, szerepet vállalt és látszott, hogy nagyon élvezi. Persze az, hogy közben jött még egy kistesó, akár még ronthatott volna is kettőnk esélyein a rendszeres angolozást illetően, de nem így történt! ?
Spontán élethelyzetekben továbbra is angoloztunk, ha nem is minden nap, de rendszeresen. Egyre több kedvenc angol mesekönyvünk lett és Félix érezte, hogy valami olyan tudás birtokába került, ami nagyon különleges. Tudta és értette, hogy a többi 5 éves az oviban nem ért angolul. Mindig felfigyelt, ha angol szót hallott, fülelt, egyre több szót kihallott és használni kezdett!
Mindezt úgy, hogy se kétnyelvű ovi, se angol nyelvű rokonok, se külföldi nyaralás nem volt a képletben.
Sok édes drága pillanat volt, amit szívesen felidézek. Az egyik kedvencem az volt, amikor Félix angolul szólt hozzám, hogy felvidítson, mert tudta, hogy annak mennyire örülök.
A másik a tényleg mindennapossá vált angol altatódalok esténként, melyekből mindig szeretett többet is választani.
Vagy amikor már úgy kezdtünk el mesekönyvet olvasni, hogy elhatároztuk, ezt most addig olvassuk, míg meg nem tanuljuk. Nem a fejből mesemondáson volt a hangsúly, hanem hogy a kifejezések úgy beépüljenek, hogy azokat Félix más helyzetekben is tudja használni! És sikerült!
Vagy amikor a fogadott nővére, Flóra itthon németet gyakorolt az apjával és Félix lazán fordította angolra ugyanazokat a mondatokat 5 évesen és ÉREZTE, hogy ez nagy dolog!
Olyan kincset sikerült átadnom a fiamnak, amitől büszke lehet magára. Hát nem ez minden szülő álma?!
Minden gyerek ügyes valamiben! Félixet nem érdekelték a számok, a betűk, semmi olyan iskoláskor felé mutató dolog, amivel sok szülő szeret – jogosan – dicsekedni. Neki az állatok, a növények, a bogarak, a szörnyek és egyéb fiús dolgok „jöttek be”. Így én is ebbe az irányba kanyarodtam az angollal és most ez a fő témánk.
Szeretném folyamatosan követni az érdeklődési körét az angollal is, mert abban bízom, hogy így az iskola megkezdése mellett is megmarad majd az a közvetlen, játékos viszonyunk az angollal, ami 6 (+1) éve alatt kialakult.
A célomat elértem, “futásomat megfutottam”. A fiamnak szoros kapcsolata alakult ki az angol nyelvvel, melyet a játékhoz, a zenéhez, a meséhez és anyához köt.
Már most látom magam előtt, hogy további sikerek várnak rá ezen a területen, és tényleg büszke vagyok arra, hogy ezt biztosíthattam neki!
Alig várom, hogy hazajöjjön az első angol (és vagy német!) órájáról és elújságolja, milyen jól érezte magát!
